2014. február 1., szombat

03. Chapter


Sziasztok. 
Sajnálom, hogy késtem de nem volt ihletem. Ma rávettem magam és majdnem fél napon át írtam.
Hát igen..nehezen de sikerült.^^
A következő rész fogalmam sincs, hogy mikor hozom, így nem ígérek meg semmit.
Viszont az biztos, hogy a következő rész csak 5 komment után jön<3
Puszil, Carolina. xx

Ahogy ránézte, néhány könnycsepp gurult végig arcán, majd letörölte. Rámszegezte tekintetét, de egyből oldalra fordította fejét és egy újabb sós könnycsepp folyt le arcán, majd le a forró betonra. Mentem felé, de ő a suli irányába indult el. Már-már szaladtam utána, de nem ált meg. Mi ütöt belé? Ő is futásnak eredt, mint én de ő gyorsabb volt ezerszel. Végül befutott a saját termébe ahova követtem. Nem volt bent senki, mivel még elég korán van, ezért nyugodt körülmények között tudunk beszélgetni.
-Niall, mégis mi a franc bajod van? Ennyire szörnyűen nézek ki, hogy elfutottál előlem? - kapkodtam a levegőt.
-Nem csak.. Áhh, hagyjuk. Úgy se értenéd meg. És most kérlek, menj el. - eleget tettem kérésének. Sarkon fordultam és távoztam.

*12:00*
Épp ebéd szünet van és én meg az osztálytársaimmal ülünk a padon és beszélgetünk. Cara és a csicskásai elmentek mellettem és "véletlen" megbukott, majd ami a tálcán volt az mind rajtam landolt. Na most ment fel bennem a pumpa. Megfogtam a narancsüdítőmet és a hajára borítottam. Ezzel én végesztem is - mondtam majd a mosdó felé vettem az irányt, hogy a kajáját leszedjem magamról és rendbe hozzam magam. Odafele menet elég sokan megbámultak és összebeszéltek. Én csak egy "leszarom" fejet vágva mentem előre a kitűzött helyre. Odaértam majd amint említettem rendbeszedtem magam. Épp nyitottam ki az ajtót, mikor véletlen fejenütöttem Carat aki hátraesett és seggre érkezett. Fogta a fejét, miközben engem szidott. Mit sem törődve visszamentem az asztalunkhoz. Leültem és folytattam azt amit abbahagytam.
Már épp egy nagyobb beszélgetésbe voltam Hopeval mikor valaki megbökte a vállam. Felnéztem és Niall volt. Kérdően néztem rá ő meg jobbra biccentette fejét, jelezve nézzek jobbra. Az ütőér is megált bennem. Harry és..és..és egy lánnyal ott falták egymást. Automatikusan feláltam majd feléjük közelítettem. Észre se vették, hogy ott vagyok ezért megköszörültem torkom és rámszegezték tekintetüket. Karom lendült ami az arcán csapódott. Be kell ismernem eléggé sajog a tenyerem de nem érdekel. Megcsalt. Méghozzá az iskolába. Hogy volt mersze? Szóval igazak a hírek és a tények. Harry egy nőcsábász. Kihasználja a lányokat. Az ilyeneket egy kanál vízbe megtudnám folytani.
-Undorodom tőlled. - mondtam már a könnyeimmel küszködve. Nem! Nem ejthetek egy könnycsepet sem ő miatta. - Sajnálom a következő barátnőidet. Csak egy kérdés. Miért? De tudod mit. Nem is érdekel. Kérlek ezek után ne szólj hozzám, érj hozzám vagy valami. Felejts el. - majd egy közeli parkba rohantam. nem érdekel ha lógok és igazolatlant adnak. Nem érdekel. Csak egyedül szeretnék lenni és gondolkozni. Elgondolkoztam az életemen. Amin eddig keresztül mentem. Régen én is mennyiszer kihasználtam a pasikat még anno a Középiskolában. Nem tudom megszámolni, hogy egy évben hány pasim volt. Hogy én mekkora szajha voltam akkor. Mondjuk mit is vártam még akkor magamtól? Azt se tudtam, hogy mi is a szerelem. Na nem mintha most tudnám olyan 100%-ra, de mégis kicsivel érettebb lettem ebben a témában. Annyit megtanultam, hogy ha igazán szeretsz valakit akkor mindent megteszel érte, és küzdesz, hogy együtt lehes vele.
Amíg Harryvel voltam eme pár napba együtt, rádöbbentem arra, hogy nem elég az, hogy ismeritek egymást és megfogtuk egymás kezét mikor hazakisért. Nem gondolkodtam és a szívem után mentem. Buta szív. Az agyamra kellett volna hallgatnom és azt mondani, hogy nem, Harry ez kettőnk között nem fog menni. Sajnálom. És faképnél kellett volna hagynom. De én makacs voltam és a szívem azt diktálta, hogy szorísd a kezét és el ne engedd te buta lány. Ő Harold Edward Styles. Hát igen. Megesik, hogy a csiga pofára esik. Ezesetbe én voltam a csiga, és elég nagyot estem pofára. De mindegy is. Ami megtörtént, megtörtént. Nem tudok változtatni rajta. Térjünk át másik témára..Niall. Ma azt se tudom, hogy miért volt ilyen furcsa velem. Láttam szünetekbe röhögcsélni más lányokkal, de mikor rám pillantot egyből elvezette tekintetét egy másik csajra vagy lehajtotta fejét. És még azt mondják, hogy a nőket nem tudják megérteni és nem tudnak rajta kiigazodni. És akkor én mit mondjak? Az egyik percben Niall jófej, kedves velem a másik percben meg már rám se néz és kerül. Soha nem fogom érteni a fiúkat. Még egy darabig ott üldögéltem és gondolkodtam mindenféle baromságon, mikor eleredt az eső.
-Az Istenit már. - morogtam az orrom alatt. Pedig az előbb még százágra sütött a nap. Ránéztem az időre és már kettőt mutatott. Hazafelé vettem az irányt. Útközbe nézelődtem jobbra-balra és itt-ott az esernyők alatt boldog párokat pillantottam meg. Mosolyogtak egymásra. Őszintén. Nekem mikor lesz ilyen életem? Kérdésemre a válasz SOHA. Van ilyen..Valakinek egy őszinte férj/feleség jut, nekem pedig vagy 100 macska. Az út szélén sétáltam mikor egy kocsi olyan nagy sebességel száguldott el mellettem, hogy lecsapot. Olyan szinten szidkozódni kezdtem, hogy mindenki engem figyelt. Ez akkor bizonyosult bennem, mikor egy csöves szólt, hogy kicsit halkabban vagy magamba. A Föld alá tudtam volna magam ásni. Jobban teszem, ha tovább megyek. Ennél cikisebb helyzet nem is lehetne már.

*Harry szemszöge*
Mióta Bess így megharagudott rám azóta egy lánnyal elég rendesen összemelegedtem. Szó szerint. Brutális a csaj az ágyban. Épp indultam ki a konyhába mikor észrevettem eleredt az eső. Annyira imádom az ablakból nézni, ahogy az esőcseppek versenyt vívnak egymással, hogy melyik ér le hamarabb. Ilyenkor általában az egyiknek szurkolni szoktam. Ne kérdezzétek, hogy miért mert magam se tudom. Ez olyan kiskori szokásból ered ami nálam ez megmaradt. Bambulás közepette láttam egy lányt a túlsó oldalon aki épp leül egy padra. Kiveszi a telefonját majd a füllhalgatót belehelyezi a csatlakozóba és a másik végét a fülébe rakja. Olyan ismerős az a lány, de az arcát nem látom mivel lefelé van a feje. Kinyitottam az ablakot és hallom, hogy énekel. Felemeli tekintetét és akkor bizonyosulok meg, hogy az Bess. Mit kereshet itt és mit csinál?

2014. január 3., péntek

02. Chapter

Hii guys. xx
Először is szeretnék nektek nagyon sok boldog új évet kívánni.
Másodszor szeretném megköszönni a +2 feliratkozót. Egyre többen vagyunk, amink persze örülök.
Harmadszor kaptam olyan visszajelzést, hogy nem tetszik a blog. Az lenne a kérdésem, hogy mi nem tetszik mert azt elfelejtette oda írni.
Más nincs így itt is a következő rész.
Egyre csak közeledett Ő. De mit akar? A fejembe csak kavarodtak a többnél több kérdések. Nem szokott idejönni hozzám senki. Akkor ő miért a jön ide, és miért ül le mellém? Hogy mi? Igen..itt ülünk egymással szembe és csak egymás szemébe nézünk. Gyönyörű kék szeme van. Teljesen elvesztem benne. Csak néztem, mint ha most látnék elsőnek egy fiút.
- Hahó! Itt vagy? Figyelsz te rám? Hahóó.. - lebegtette a szemem előtt a kezét. A fenébe..ezt nehezen magyarázom majd ki.
- Ja, bocsi csak.. - most mit mondjak? Azt, hogy azért bambultam el mert írtó helyes? Vagy elvesztem abba a gyönyörű szemeibe?
- Köszönöm. Sokan mondták már, hogy helyes vagyok meg szép a szemem. - ahogy érzem a fejem már olyan, mint a paradicsomé. Nem, mint az éretlené hanem, mint amelyik már érett. Körülbelül olyan árnyalata lehet az én fejemnek is jelen pillantba.
- Bocsi csak hangosan gondolkodtam. - néztem a cipőmet miközbe vele beszélgettem. - és miért jöttél ide?
- Csak mert láttam, hogy minden szünetbe egyedül szoktál itt üldögélni. Zavarok? - milyen kérdés ez?
-Nem zavarsz. - az egész szünetett végigbeszéltük és a többit is. Vége a napnak. Épp indulni készültem mikor látom, hogy Harry jön utánam. Mit akar? Ideért és kapkodva vette a levegőt. Azok a fürtök. Egyszer beleakarok túrni és..Miket beszélek én itt össze-vissza? Bess Powell szedd össze magad! Harry egy nagyon agresszív, de vonzó. Minden megvan benne amiben egy fél Istennek benne kell lennie. Kigyúrt test, izmok hegyek-hátán, göndör fürt, brit akcentus, gyönyörű zöld íriszek. Najó, hagyjuk abba az álmuldozást. Még a végén felmondják a lábam a szolgáltatást, és összeesem előtte.
-Huh, Bess csak azt akartam kérdezni, hogy hazakisérhetlek?
-Persze. - felmerült bennem egy kérdés. Miért akar hazakísérni? - Miért szeretnél hazakísérni?
-Csak..mert.. - vakargatta tarkóját és a betont kezdte el tanulmányozni. Ohh, szóval ilyen az a helyzet mikor Harry Stylest zavarba hozzuk. Ez tetszik. Sétáltunk és beált az a kínos csend. Én is követtem példáját és lehajtott fejjel mentünk tovább. Egyszer látom, hogy Harry az én kezem felé nyúl bizonytalanodva, majd megfogja és összekulcsoljuk egymás kezét. HIHETELEN!! HAROLD EDWARD STYLES MEGFOGTA A KEZEM! HALJÁTOK EMBEREK!! Belül repdestem a boldogságtól, de ahogy ránéztem ő is, mivel örült annak, hogy nem húztam el magam és nem pofoztam fel vagy valami kis akciót nem vágtam le vele. Megáltunk és egymás szemeibe néztünk, mikor odahajult hozzám és egy puszit nyomott arcomra. Ide az enyhe kifejezés nem segít, hogy egyből vörös lett mindkét orcám. Előremeredt és mentük tovább immár kéz a kézben.

*Harry szemszöge*

Kezdett kellemetlen lenni számomra ez a nagy csönd.  Lefelé eresztettem tekintetem és eszembe jutott valami. Hátha sikerül. Közelítettem a keze feléés amikor már közel jártam megfogtam. Gyors becsuktam szemem, mert hát ilyenkor váratlanul leken nekem egy taslit vagy elrántja a kezét, esetleg legrosszabb esetbe elrohan és utálni fog. DE NEM. Csodák léteznek és szint úgy ujjait az én ujjam köré fonta. Megáltam. Na és most jön a neheze. Odahajultam hozzá és adtam neki egy puszit. Előremeredtem és folytattuk a sétát a háza felé. Körülbelül 10 perc alatt ott is voltunk. Már épp indulni akart be mikor megszólítottam.
-Bess, várj egy kicsit! Mondanom kell valamit. - féltem..Mivan, ha azt mondja, hogy "Ugyan már Harry. Tudod jól, hogy én mindig is csak barátként tekintettem rád. Ezt is csak azért mondod, mert most egymás kezét fogtuk és adtál egy puszit." Féltem ettől a választól. De izgultam is egyben, mivan ha igent mondd? - Bess, ami ma történt az felettéb nagyon jó volt. Ráébresztett arra ez a kis cselekmény, amire eddig csak kérdések ezrei voltak. És most talán a kérdésemre meg is kapom a választ. Bess, lennél a barátnőm? - egyszerre megkönnyebültem, mert kimondtam, másodszora meg ott volt bennem az is, hogy visszautasít. Már vagy 3 perce csak áltunk, bennem a remény kezdett elfoszlani, mikor végre megszólalt.
-Igen Harry, szivesen leszek a barátnőd. - ezzel a nyakamba ugrot és megöleltük egymást. Még pár percig öleltük egymást mikor eltávolodott és lassan közeledni kezdtünk egymás felé. Ajkunk összeért, és mint aki a mennyek között pihe-puha felhőkön ugráltam a boldogságtól. Hogy miért? Mert magamové tudhatom a suli legeslegszebb lányát. Vannak a suliba még szépek, például Hanna Kox, de az a lány egy műbaba. Plasztikásztatott csöcsök, nincs lengőbordája, így mint egy nem is tudom mire hasonlítő, nem mondhatni emberi lény. De térjünk vissza Bessre, aki nem sminkeli agyon magát, mivel természetesen is gyönyörű, nem rakja ki mindenjét, mint Hanna. Stílusérzéke égbetörő. Szinten mindig a legújabb divat van meg neki. Mondjuk nem csodálom, mivel modellkedik ahol nem kis pénz jut a markába. - Harry, nincs kedved bejönni? - édes hangja húzott vissza a valóságba, pedig tudtam volna még róla mesélni sok-sok pozitívumot. Beljebb lépve levettem a cipőmet és körülnéztem. Léptem hármat és egy nappali félesébe érkeztem, ahol a konyhára is nyílik kilátás. Gyönyörű.

Míg kiábrándoztam magam, Bess minden erejét bevetve próbált a lépcső felé toszigálni.
-Kíváncsi vagy az én szobámra? - hevesen bólogatni kezdtem. Ki nem lenne kíváncsi. Biztos nagyon stílusos lehet. Ahogy beértem kérdésemre a választ meg is kaptam.

Igazi csajos szoba. Belépve kis birodalmába, én meg tátott szájjal által az ajtóba. - Gyere már. Még odacsurog a nyálad. - erre felkuncogott. Istenem, az a kuncogás.
Még megmutatta az édesapja szobáját, a dolgozószobát, 3 fürdőhelyiséget, egy konditermer és a medencét. Mikor megláttam, hogy van konditerem, menten elájultam. Minden álmom az volt, hogy legyen egy saját konditermem. Erre meg neki van.
-Szoktál kondizni? - kérdeztem érdeklődve. Ő csak bólogatott. Odamentem és láttam, hogy legutoljára egy 20kg sújt nyomtak ki. Na a kis pöcsök hozzá nem nyúlnak ezek után ha megtudják. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom. - Bocsánat, ezt fel kell, hogy vegyem. - legyintett, hogy semmi baj majd a szobájába ment. Gondolom.
-Szia Harry. Merre vagy pajtás? Elkéne fuvaroznod engem a Nando's-ba. - mondta Niall. Hát igen, hova máshova.
-Cső. Bocsi, de most nem érek rá. A barátnőmnél vagyok. - elképzeltem Niall fejét, ahogy szemöldöke az egekig repülnek és csak érthetetlenül néz. - Majd holnap megtudod ki az a suliba. Na csákó. - ezzel bontottam a vonalat. Indultam Besshez fel a szobájába mikor fürdőruhába jött le a lépcsőn. Gombóc a torkomom, szemem XXL-es nagyságra nőtt, férfiasságom az égbe áll. Najó az utolsó nem igaz, de majd annak is elljön az ideje.
-Harry jössz medencézni? Pont jó a víz. - ezzel nem is várattam meg, trikóm, nadrágom repült szerte széjjel én meg a vízbe csobbantam. Hülyéskedtünk, egymás nyomtuk a víz alá, versenyeztünk és ami a legjobb, hogy víz alat csókolóztunk.
Amilyen gyorsan el is ment a délután egyből követte a hideg este. Kocsiba ülve szálguldok az utcákon keresztül. Végre elértem a házunkat. Niall már aludhatott, mivel nem égett sehol se a lámpa. Beálltam a garázsba majd onnan nyílt egy ajtó a konyhába. felrohantam a szobámba és a fürdőszobát céloztam meg elsőnek. Letusoltam majd ágyba bújva egyből álomba merültem.

*Bess szemszöge*

Hajnali 1 óra és én még mindig nem alszom. Valamivel lekéne fárasztanom magam. Tudom is már, lemegyek a konditerembe. Körülbelül 1 óráig kondiztam, mikor azt vettem észre, hogy már-már lecsukni készül szemem. Végülis még jó, hogy van itt egy kanapé.
Reggel mint egy zombi úgy keltem fel. Felballagtam a saját fürdőmbe és a tökürbe néztem. Azt hittem eltöröm a tükröt, olyan látvány fogadott. A végtagjaim zsibbadtak és fájtak. Biztos a tegnapi kondizástól. Gyors ( ami a gyors nálam 30 perc) egy elfogadható külsőt varázsoltam magamra. Most márcsak a ruha maradt. Benéztem igencsak nagy gardróbomba és kémlelni kezdtem a ruháimat. Kipillantottam az ablakon, meggyőződve, hogy ma jó napunk van Meg is van már. Egy pink róvidnadrág, egy fehér póló amin fekete felirattal az ált, hogy PARIS, rózsaszín Converse csukám, egy füllhalgató kíséretében vittem véghez az összeállítást.


Kiválasztottam még pár hozzáillő kiegészítőt, Iphonomba beledugtam a fülesem végét, táskám a hátamra és indulhattam a suliba. 10 perc gyaloglás után megérkeztem a nagy vaskapuhoz ahol csak szálingóznak be a többiek. Néha odaköszönt egy-egy végzős srác. Ez fura. Soha nem köszönnek nekem, főleg nem a futballcsapatból. De legalább feldobták a napom, mert amikor elhaladtam mellettük utánam fütyültek, és ezzel pír vonult az orcámra. A kis jelenetett Harry is látta, aki elég mérges lett látottak alapján. Egy csókkal köszöntöttük egymást, majd kéz a kézbe indultunk az osztálya felé. Mikor odaértünk váltottunk egy gyors búcsúcsókot és bement a terembe. Nem bírtam ki, hogy ne nézzek be mosolyogva rá, de ahogy megláttam Őt egyből elszált minden boldogságom. Azthiszem megbántottam..
Kérdés: Örültök, hogy Harry és Bess összejött?

2013. december 29., vasárnap

01. Chapter

Sziasztok. Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az első részt DE hoztam. Az okom az volt, hogy tabletről megírtam a második felét és mikor gépről még be akartam állítani ezt-azt még nem mutatta azt amt tabról megírtam. Azt hittem megőrülök. Mindegy is. Itt van az első rész és a másodikat már írom, és próbálom holnapra vagy utána közzétenni. Jó olvasást kívánok mindnkinek, és ne felejtsetek el magatok után valami nyomot hagyni;-)
U.i: Köszönöm a 6 (!) feliratkozót és a 13 (!!) Tetsziket:-) és sajnálom ha lesz benne helyesírási hiba..
Ez a Kórház egy kész rémálom volt. Se Tv, se internet, se csoki. De végre kiengedtek.
Otthon egy kis cetli volt a bejárati asztalnál. -Most kezdődik minden előről? - gondoltam magamba, de nem. Ez csak apa volt. Azt írta, hogy el kell utaznia 1 hétre Berlinbe, mivel Madonnának egy új lemezén dolgoznak. Szuper. A lánya meg most jött ki a Kórházból, DE neki az fontosabb. Mindegy is. Ahogy beléptem a nappaliba, ott ült a kanapén Niall és Harry.
-Ti mit kerestek itt? - ez furcsa. Ki engedte be őket? Mert, hogy én nem az egyszer biztos.
-Mr.Powell, megkért rá, hogy vigyázzunk rád, míg oda van. - mondták vigyorogva. 2 kérdés merült fel bennem. 1. kérdés: Apu miért kérte meg, hogy vigyázzanak rám? Egyedül is tudok magamra. 2. kérdés: Ezek valamit akarnak. Itt vigyorognak, mint a tejbetökök. Miért is? Lehagytam volna a nadrágom vagy a felsőm nincs rajtam?
-Akkor én felmegyek a szobámba. - siettem ahogy csak tudtam.  Nem akarok ezekkel a majmokkal együtt lenni. De várjunk csak. Este is itt alszanak? Az kizárt.
Bekapcsoltam a laptopom és felmentem Facebookra meg Twitterre. Facen bejelölt 3 ember: Niall Horan, Harry Styles meg valami arab kölök. Visszajelöltem őket. Twitteren úgyszint kaptam 2 követést. Niall és Harry. Valami susmutyorgást hallok az ajtón túl. Inkább kapcsolok zenét (KATT A ZENÉÉRT IDE). Amilyen hangora csak tudtam felhangosítottam. Akkor énekeljünk:
Mignight Memories
Oh oh oh
Baby you and me
Stumbling in the street
Singing, Singing, Singing, Singing,
Mignight Memories
Oh oh oh
Anywhere we go
Never say no
Just do it, do it, do it
És akkor beléptek és velem énekeltek. Annyira jó hangunk volt, hogy az már leírhatatlan. De tényleg. Az a rekedtes hang, egy angyali hang meg az én nyávogásom.
-Gyönyörűen énekelsz még mindig. - mondta Niall.
-És tényleg. - ámuldozott Harry is.
-Dehogy is. Nyávogom mint egy rühes macska.
-Hát te hülye vagy. - kimentek és még hallgattam pár zenét (1. zene; 2. zene) majd lementem vacsorát készíteni. Egy kis hotdog jól esne és szerintem a srácok is szeretik.
1 óra alatt be is vásároltam és kész is lettem.
-Srácok kész a vacsora. - kiáltottam. Jöttek majd mentek. Én is felvittem a  szobámba és megettem. Kb  fél 12-ig laptopoztam, de már így is félig nyitott szemmel, félig már aludtam. Levittem a tányért és látom, hogy a két srác a kanapén alszik. Kivettem a szekrényből egy plédet és rájuk teritettem. Felblattyogtam az emeltere és bezárkósztam a szobámba majd lefeküdtem és elaludtam.
Reggel az ébresztőm keltem. Ma újra mehetek suliba. Hurrá. Lementem valami kis gyümölcsöt enni, nehogy üres gyomorral induljak el abba az átkozott helyre. Utálok oda járni mert csak összesúgnak a hátam mögött, kiközösítnek meg piszkálnak a fiúk. Hagyjuk is. Megettem az említett ételt és mentem vissza a szobámba. Ahogy a lépcsőn mentem fel észrevetm hogy valaki, illetve valakik hiányoznak a lakásból. Nem foglalkoztam vele, megrántottam a vállam és tovább mentem. 6 óra. Időbe vagyok még. Kiválasztottam az összeállítást, hogy mibe megyek, leterítetm az ágyamra és bevonultam a fürdőszobába. Letusoltam, megmostam a hajam és fogat mostam. Mikor kész letm kimentem és láttam, hogy nem ugyanaz a felső volt az ágyon amit én kikészítettem, hanem másik. Mondjuk ez jobb is. Felöltöztem megpillantottam magam, hogy mégis jó ez e. Megbizonyosodtam, hogy jól nézek ki. Megfogtam a táskám és indultam a suliba. Miközbe sétáltam egy nagy fekete autó megállt mellettem. Megijedtem mert nem tudtam, hogy mit akar. Mikor lehúzta az ablakot akkor láttam, hogy Harry és mutatja, hogy üljek be. Úgy is tetm.
- Köszönöm, hogy elviszel. - Harry csak mosolygott és az útra koncentrált. - Amúgy reggel hova tüntetek olyan korán? - kérdeztem de nem válaszolt. Mi baja velem? Nem is tetm semmit. Azt hiszem.
- Tetszik neked igaz? - mégis ki? Merült fel bennem ez a kérdés.
- Ki? - őszintén mondom fogalmam sincs, hogy kiről beszél. Igaz van egy helyes srác a büfében, de nem tetszik. - Arra a srácra gondolsz aki a büfébe van? - Harry kérdő tekintettel rám nézett. Azt hiszem nem ő rá gondolt. - Mert ha igen akkor is mi lenne? Nem vagy a pasim, hogy megtudd a magánéletem. - végre megérkeztünk. - Még egyszer kössz a fuvart. - kinyitottam az ajtót majd jó hangosan be is csaptam.
Elkezdődött az első órám ami Matematika volt. Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a tantárgyat. Szenvedtem. Végre vége. Tele voltam stréberekkel. Felteszek valami kérdést mert nem értem erre lepisszeg, hogy radjak kussba. Majdnem visszaszóltam neki. A következő az Ének lesz, de addig is egy 30 perces szünet. Hálelujaa. Mint egy félőrül rohantam az udvarra a saját mis padomhoz. Leültem és nézelődtem. Hirtelen megakadt a szemem egy helyes fiún. Ahogy egyre jobban néztem ő ezt észrevette amkre én elkaptam a fejem. Közelít felém. Most mit csináljak?
Kérdés: Szerintetek ki lehet az a srác aki közelít felé?
Akire gondoltok írjátok meg kommentbe.

2013. december 25., szerda

00. Chapter

Sziasztok!
Íme egy új bloggal növelném a blogok számát. Megpróbálom nem sablonos részeket hozni, de az eleje általában mindenkinél az szokott lenni.
Így bevezetés képen arra kérlek titeket, ha hozok új részt akkor kérlek, írjátok meg, hogy hogyan sikeredett, milyen lett, mi tetszett és mi nem tetszett benne. A részeket mindig próbálom hamar hozni.
Akkor bevezetés képen, a Prológus, vagy más néven 00. Chapters.
Karolina xx



Ez is egy unalmas nap, az unalmas életem írója vagyok. Itt ülök az iskola padjában és hallgatom Mrs.Fraize tanárnőt, aki épp nem-is-tudom mit magyaráz. Őszintén, csak bambulok ki a fejemből. Minek nekem kémia a modellkedéshez? Hogy majd kémcsővel a kezembe menjek ki a kifutóra? Isten ments. Inkább alszom.
A kicsöngö hangos csöngésére keltem fel. Pedig milyen jót álmodtam.

*álomba tekintés*


Kint ülök a sulipadján egyes egyedül. Épp zenéthallgatok mikor valaki megbüki a vállam. Egy fiú angyal. Egy szőke, fiú angyal. Elvette a fülesem egyik végét, majd a fülébe dugta és együtt halgattuk a zenét. Épp Emeli Sandetól ment a Read all about it. Nagyon szeretem ezt a zeneszámot, és ahogy látom ő is kedveli. A refrémnél járunk és én autómatikusan énekelni kezdtem, míg a fiú meg dúdolta. Az arcát nem láttam de valamiért olyan melegség töltötte el az egész testem így is. Majd a csengő hangos hangja félbeszakította ezt a gyönyörű álmot.


*vissza a valóságba*

Kiindultam a teremből és le a büfébe mentem, hogy megvegyem a szokásos édességemet. Twix. Hmm...imádom. De csalódnom kellett. 1 se volt már. Az egyik r*banc a hátammögött hangosan röhögni kezdett, majd így szólt:
-Csak nem a kedvenc csokidat szeretted volna megenni? Bocsi, ez volt az utolsó. - és beleharapott a csokiba. Mindegy, majd veszek máshol másikat. Kimentem az udvarra és bedugtam a fülest. A refrémnél járok. Mivel imádom ezt a számot, így énekelni kezdtem

I wanna sing, I wanna shout

I wanna scream till the words dry out
So put it in all of the papers,
I'm not afraid
They can read all about it
Read all about it oh
Oh-oh-oh
Oh-oh-oh
Oh-oh-oh
Oh-oh-oh
Oh-oh-oh
Oh-oh-oh 

-Nagyon szépen énekelsz. - nem is vettem észre, hogy valaki leült mellém.
-Köszönöm, de nem. - itt már éreztem, hogy vörösödöm. - Bess Powell vagyok.
-Én meg Niall Horan. - azok a tengerkék szemei egyszerűen megfogtak. - És melyik szakon tanulsz?
-Modellkedek. És te?
-Énekelek. Van kedved suli után eljönni fagyizni? - most komoylan ilyen magamfajta lányt akar elhívni fagyizni? Ilyen csúnyaságot mint én?
-Bocsi, de van barátom és vele leszek. - én egy idióta vagyok. Kedves Bess, mutasd már meg nekem a barátodat. Üdv.: a belső hangod.
-Ohh, értem. Akkor én megyek is. Szia.
-Szia. - hülye, hülye, hülye, hülye.
Becsöngő. Egész nap nem tudtam gondolkodni épp ésszel. Mi ütött belém?
Teljesen kimerültem. Utálom ezt a napot mától. Hazaérve egy kis cetli volt a bejárati asztalkán, amin ez ált:
Még mindig szép a hangod, N xx.
Ezt nem értem. Nem hiszem, hogy apa írta volna ezt. De akkor mégis ki? Csak apa meg az a Niall gyerek hallott énekelni. Mivan? Inkább felmegyek az emeletre és letusolok. Levetkőztem a szobába és így indultam el a fürdőbe. Bő 30 perc után ki is száltam a forrófürdőmből és egy törülközőt a testem köré csavartam. A szobámba érva még egy cetlit találtam. Most ezt ált rajta:
Tetszett ez a kis mutatvány. Tipp: máskor húzd be a függönyöd, még a végén valaki más meglát. Csók N.
Na jó, ez már kísértetis. Ki az az N? Niall lenne? De mégis hogyan? Azthiszem jobb ha alszom. Lefeküdtem és egyből elnyomott az álom.
Érzem, hogy valaki simogassa az arcom. Kinyitom a szemem és Niall ül az ágyamom és az arcom simogassa. Hogy mi? Gyors lecsuktam a szemhéjam és kinyitottam. Senki snincs itt. A hátamom végigfutott egy hideg lehellet. Mi a rák történik itt? Niallnek szárnyai voltak. Enyhén ragyogott is. Most vagy egy szellem ez a gyerek vagy egy angyal. Na jó, tiszta hülye vagyok. Csak képzelődöm.
-Nem képzelődsz..- ez a hang meg honnan a fészkes fenéből jött? Most őszintén. Mi ez az egész?
-Ki vagy? - ez már kísérteties. Csak úgy magamba beszélek. Én teljesen bedilótam. Az elmegyógyintézetbe való vagyok. Jobb is ha holnap megnézem, hogy oda kiket visznek be.
-Hello szépség. - mi van? Ez már egy sokkal rekedtesebb hang volt mint az előző. Az előző egy lágy, de mégis férfia hang volt.
-Takarodj innen Harold. - most akkor ki beszél kihez? Meg mégis ki az a Harold? Bess, jobb ha kimész a szobádból. Utasított az agyam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Beléptem, és hideg vízzel megmostam az arcom. Levettem a törülközőt és megtöröltem vele magam. Mikor felnéztem a tükörbe ott ált Niall és egy göndör hajú srác. Sikítva rohantam ki a fördőből egyenesen az utcára. Ahogy futottam nem vettem észre, hogy már az úton vagyok és jön egy kocsi, és már a földön heverek csupa véresen. Még egy hangot hallotam.
-Nefélj Bess..- és innentől se kép, se hang.
* a baleset óta eltelt 3 hét*
Valaki a kezemet fogja mindkét oldalról. Megpróbáltam megmozdítani az ujjam, és azthiszem sikerült. Valaki beront a szobába ahol épp fekszem és valamit beszél egy nővel. Gondolom az orvos az és egy nővér. Na de ki lehet az a kettő ember aki a kezemet fogta? Lassan kinyitottam a szemem és ahogy gondoltam az orvos és nővér. Meg Niall és egy göndör hajú srác.
-Én...Ti...Mi van? - ennyit tudtam kibökni.
-Te egy kórházba vagy, mert elütöttek. Mi hoztunk be, és sajnálom, de az utolsóra nem tudunk válaszolni. - röhögött a göndörke.
-Ki vagy?
-Én Harry Styles vagyok. Niallt meg már gondolom ismered. - mondta Harry.
-Jónapot Mrs. Powell. Látom felébredt. Remélem kipihente magát ez a 3 hét alatt. - mosolygott az orvosom. A nővérke hozott egy kapszulát és felém tartotta. Gondolom ezt most meg kell ennem. Hát így is tettem. - Akkor én most ki is mennék. Majd értesítjük, hogy mikor mehet haza.
-Köszönöm. - feleltem és kiment.- Apa volt bent?
-Igen, egy jó 10 perce ment el, mert visszakellet mennie a Stúdióba. - mondta Niall.
-És hogy hogy ti hoztatok be?
-Jókor voltunk jó helyen.
-Ahh..értem.