00. Chapter

Sziasztok!
Íme egy új bloggal növelném a blogok számát. Megpróbálom nem sablonos részeket hozni, de az eleje általában mindenkinél az szokott lenni.
Így bevezetés képen arra kérlek titeket, ha hozok új részt akkor kérlek, írjátok meg, hogy hogyan sikeredett, milyen lett, mi tetszett és mi nem tetszett benne. A részeket mindig próbálom hamar hozni.
Akkor bevezetés képen, a Prológus, vagy más néven 00. Chapters.
Karolina xx

Ez is egy unalmas nap, az unalmas életem írója vagyok. Itt ülök az iskola padjában és hallgatom Mrs.Fraize tanárnőt, aki épp nem-is-tudom mit magyaráz. Őszintén, csak bambulok ki a fejemből. Minek nekem kémia a modellkedéshez? Hogy majd kémcsővel a kezembe menjek ki a kifutóra? Isten ments. Inkább alszom.

A kicsöngö hangos csöngésére keltem fel. Pedig milyen jót álmodtam.

*álomba tekintés*

Kint ülök a sulipadján egyes egyedül. Épp zenéthallgatok mikor valaki megbüki a vállam. Egy fiú angyal. Egy szőke, fiú angyal. Elvette a fülesem egyik végét, majd a fülébe dugta és együtt halgattuk a zenét. Épp Emeli Sandetól ment a Read all about it. Nagyon szeretem ezt a zeneszámot, és ahogy látom ő is kedveli. A refrémnél járunk és én autómatikusan énekelni kezdtem, míg a fiú meg dúdolta. Az arcát nem láttam de valamiért olyan melegség töltötte el az egész testem így is. Majd a csengő hangos hangja félbeszakította ezt a gyönyörű álmot.

*vissza a valóságba*

Kiindultam a teremből és le a büfébe mentem, hogy megvegyem a szokásos édességemet. Twix. Hmm...imádom. De csalódnom kellett. 1 se volt már. Az egyik r*banc a hátammögött hangosan röhögni kezdett, majd így szólt:

-Csak nem a kedvenc csokidat szeretted volna megenni? Bocsi, ez volt az utolsó. - és beleharapott a csokiba. Mindegy, majd veszek máshol másikat. Kimentem az udvarra és bedugtam a fülest. A refrémnél járok. Mivel imádom ezt a számot, így énekelni kezdtem

I wanna sing, I wanna shout

I wanna scream till the words dry out

So put it in all of the papers,

I'm not afraid

They can read all about it

Read all about it oh

Oh-oh-oh

Oh-oh-oh

Oh-oh-oh

Oh-oh-oh

Oh-oh-oh

Oh-oh-oh 

-Nagyon szépen énekelsz. - nem is vettem észre, hogy valaki leült mellém.

-Köszönöm, de nem. - itt már éreztem, hogy vörösödöm. - Bess Powell vagyok.

-Én meg Niall Horan. - azok a tengerkék szemei egyszerűen megfogtak. - És melyik szakon tanulsz?

-Modellkedek. És te?

-Énekelek. Van kedved suli után eljönni fagyizni? - most komoylan ilyen magamfajta lányt akar elhívni fagyizni? Ilyen csúnyaságot mint én?

-Bocsi, de van barátom és vele leszek. - én egy idióta vagyok. Kedves Bess, mutasd már meg nekem a barátodat. Üdv.: a belső hangod.

-Ohh, értem. Akkor én megyek is. Szia.

-Szia. - hülye, hülye, hülye, hülye.

Becsöngő. Egész nap nem tudtam gondolkodni épp ésszel. Mi ütött belém?

Teljesen kimerültem. Utálom ezt a napot mától. Hazaérve egy kis cetli volt a bejárati asztalkán, amin ez ált:

Még mindig szép a hangod, N xx.

Ezt nem értem. Nem hiszem, hogy apa írta volna ezt. De akkor mégis ki? Csak apa meg az a Niall gyerek hallott énekelni. Mivan? Inkább felmegyek az emeletre és letusolok. Levetkőztem a szobába és így indultam el a fürdőbe. Bő 30 perc után ki is száltam a forrófürdőmből és egy törülközőt a testem köré csavartam. A szobámba érva még egy cetlit találtam. Most ezt ált rajta:

Tetszett ez a kis mutatvány. Tipp: máskor húzd be a függönyöd, még a végén valaki más meglát. Csók N.

Na jó, ez már kísértetis. Ki az az N? Niall lenne? De mégis hogyan? Azthiszem jobb ha alszom. Lefeküdtem és egyből elnyomott az álom.

Érzem, hogy valaki simogassa az arcom. Kinyitom a szemem és Niall ül az ágyamom és az arcom simogassa. Hogy mi? Gyors lecsuktam a szemhéjam és kinyitottam. Senki snincs itt. A hátamom végigfutott egy hideg lehellet. Mi a rák történik itt? Niallnek szárnyai voltak. Enyhén ragyogott is. Most vagy egy szellem ez a gyerek vagy egy angyal. Na jó, tiszta hülye vagyok. Csak képzelődöm.

-Nem képzelődsz..- ez a hang meg honnan a fészkes fenéből jött? Most őszintén. Mi ez az egész?

-Ki vagy? - ez már kísérteties. Csak úgy magamba beszélek. Én teljesen bedilótam. Az elmegyógyintézetbe való vagyok. Jobb is ha holnap megnézem, hogy oda kiket visznek be.

-Hello szépség. - mi van? Ez már egy sokkal rekedtesebb hang volt mint az előző. Az előző egy lágy, de mégis férfia hang volt.

-Takarodj innen Harold. - most akkor ki beszél kihez? Meg mégis ki az a Harold? Bess, jobb ha kimész a szobádból. Utasított az agyam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Beléptem, és hideg vízzel megmostam az arcom. Levettem a törülközőt és megtöröltem vele magam. Mikor felnéztem a tükörbe ott ált Niall és egy göndör hajú srác. Sikítva rohantam ki a fördőből egyenesen az utcára. Ahogy futottam nem vettem észre, hogy már az úton vagyok és jön egy kocsi, és már a földön heverek csupa véresen. Még egy hangot hallotam.

-Nefélj Bess..- és innentől se kép, se hang.

* a baleset óta eltelt 3 hét*

Valaki a kezemet fogja mindkét oldalról. Megpróbáltam megmozdítani az ujjam, és azthiszem sikerült. Valaki beront a szobába ahol épp fekszem és valamit beszél egy nővel. Gondolom az orvos az és egy nővér. Na de ki lehet az a kettő ember aki a kezemet fogta? Lassan kinyitottam a szemem és ahogy gondoltam az orvos és nővér. Meg Niall és egy göndör hajú srác.

-Én...Ti...Mi van? - ennyit tudtam kibökni.

-Te egy kórházba vagy, mert elütöttek. Mi hoztunk be, és sajnálom, de az utolsóra nem tudunk válaszolni. - röhögött a göndörke.

-Ki vagy?

-Én Harry Styles vagyok. Niallt meg már gondolom ismered. - mondta Harry.

-Jónapot Mrs. Powell. Látom felébredt. Remélem kipihente magát ez a 3 hét alatt. - mosolygott az orvosom. A nővérke hozott egy kapszulát és felém tartotta. Gondolom ezt most meg kell ennem. Hát így is tettem. - Akkor én most ki is mennék. Majd értesítjük, hogy mikor mehet haza.

-Köszönöm. - feleltem és kiment.- Apa volt bent?

-Igen, egy jó 10 perce ment el, mert visszakellet mennie a Stúdióba. - mondta Niall.

-És hogy hogy ti hoztatok be?

-Jókor voltunk jó helyen.

-Ahh..értem.