01. Chapter

Sziasztok. Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az első részt DE hoztam. Az okom az volt, hogy tabletről megírtam a második felét és mikor gépről még be akartam állítani ezt-azt még nem mutatta azt amt tabról megírtam. Azt hittem megőrülök. Mindegy is. Itt van az első rész és a másodikat már írom, és próbálom holnapra vagy utána közzétenni. Jó olvasást kívánok mindnkinek, és ne felejtsetek el magatok után valami nyomot hagyni;-)
U.i: Köszönöm a 6 (!) feliratkozót és a 13 (!!) Tetsziket:-) és sajnálom ha lesz benne helyesírási hiba..

Ez a Kórház egy kész rémálom volt. Se Tv, se internet, se csoki. De végre kiengedtek.

Otthon egy kis cetli volt a bejárati asztalnál. -Most kezdődik minden előről? - gondoltam magamba, de nem. Ez csak apa volt. Azt írta, hogy el kell utaznia 1 hétre Berlinbe, mivel Madonnának egy új lemezén dolgoznak. Szuper. A lánya meg most jött ki a Kórházból, DE neki az fontosabb. Mindegy is. Ahogy beléptem a nappaliba, ott ült a kanapén Niall és Harry.

-Ti mit kerestek itt? - ez furcsa. Ki engedte be őket? Mert, hogy én nem az egyszer biztos.

-Mr.Powell, megkért rá, hogy vigyázzunk rád, míg oda van. - mondták vigyorogva. 2 kérdés merült fel bennem. 1. kérdés: Apu miért kérte meg, hogy vigyázzanak rám? Egyedül is tudok magamra. 2. kérdés: Ezek valamit akarnak. Itt vigyorognak, mint a tejbetökök. Miért is? Lehagytam volna a nadrágom vagy a felsőm nincs rajtam?

-Akkor én felmegyek a szobámba. - siettem ahogy csak tudtam.  Nem akarok ezekkel a majmokkal együtt lenni. De várjunk csak. Este is itt alszanak? Az kizárt.

Bekapcsoltam a laptopom és felmentem Facebookra meg Twitterre. Facen bejelölt 3 ember: Niall Horan, Harry Styles meg valami arab kölök. Visszajelöltem őket. Twitteren úgyszint kaptam 2 követést. Niall és Harry. Valami susmutyorgást hallok az ajtón túl. Inkább kapcsolok zenét (KATT A ZENÉÉRT IDE). Amilyen hangora csak tudtam felhangosítottam. Akkor énekeljünk:

Mignight Memories

Oh oh oh

Baby you and me

Stumbling in the street

Singing, Singing, Singing, Singing,

Mignight Memories

Oh oh oh

Anywhere we go

Never say no

Just do it, do it, do it

És akkor beléptek és velem énekeltek. Annyira jó hangunk volt, hogy az már leírhatatlan. De tényleg. Az a rekedtes hang, egy angyali hang meg az én nyávogásom.

-Gyönyörűen énekelsz még mindig. - mondta Niall.

-És tényleg. - ámuldozott Harry is.

-Dehogy is. Nyávogom mint egy rühes macska.

-Hát te hülye vagy. - kimentek és még hallgattam pár zenét (1. zene; 2. zene) majd lementem vacsorát készíteni. Egy kis hotdog jól esne és szerintem a srácok is szeretik.

1 óra alatt be is vásároltam és kész is lettem.

-Srácok kész a vacsora. - kiáltottam. Jöttek majd mentek. Én is felvittem a  szobámba és megettem. Kb  fél 12-ig laptopoztam, de már így is félig nyitott szemmel, félig már aludtam. Levittem a tányért és látom, hogy a két srác a kanapén alszik. Kivettem a szekrényből egy plédet és rájuk teritettem. Felblattyogtam az emeltere és bezárkósztam a szobámba majd lefeküdtem és elaludtam.

Reggel az ébresztőm keltem. Ma újra mehetek suliba. Hurrá. Lementem valami kis gyümölcsöt enni, nehogy üres gyomorral induljak el abba az átkozott helyre. Utálok oda járni mert csak összesúgnak a hátam mögött, kiközösítnek meg piszkálnak a fiúk. Hagyjuk is. Megettem az említett ételt és mentem vissza a szobámba. Ahogy a lépcsőn mentem fel észrevetm hogy valaki, illetve valakik hiányoznak a lakásból. Nem foglalkoztam vele, megrántottam a vállam és tovább mentem. 6 óra. Időbe vagyok még. Kiválasztottam az összeállítást, hogy mibe megyek, leterítetm az ágyamra és bevonultam a fürdőszobába. Letusoltam, megmostam a hajam és fogat mostam. Mikor kész letm kimentem és láttam, hogy nem ugyanaz a felső volt az ágyon amit én kikészítettem, hanem másik. Mondjuk ez jobb is. Felöltöztem megpillantottam magam, hogy mégis jó ez e. Megbizonyosodtam, hogy jól nézek ki. Megfogtam a táskám és indultam a suliba. Miközbe sétáltam egy nagy fekete autó megállt mellettem. Megijedtem mert nem tudtam, hogy mit akar. Mikor lehúzta az ablakot akkor láttam, hogy Harry és mutatja, hogy üljek be. Úgy is tetm.

- Köszönöm, hogy elviszel. - Harry csak mosolygott és az útra koncentrált. - Amúgy reggel hova tüntetek olyan korán? - kérdeztem de nem válaszolt. Mi baja velem? Nem is tetm semmit. Azt hiszem.

- Tetszik neked igaz? - mégis ki? Merült fel bennem ez a kérdés.

- Ki? - őszintén mondom fogalmam sincs, hogy kiről beszél. Igaz van egy helyes srác a büfében, de nem tetszik. - Arra a srácra gondolsz aki a büfébe van? - Harry kérdő tekintettel rám nézett. Azt hiszem nem ő rá gondolt. - Mert ha igen akkor is mi lenne? Nem vagy a pasim, hogy megtudd a magánéletem. - végre megérkeztünk. - Még egyszer kössz a fuvart. - kinyitottam az ajtót majd jó hangosan be is csaptam.

Elkezdődött az első órám ami Matematika volt. Hogy én mennyire gyűlölöm ezt a tantárgyat. Szenvedtem. Végre vége. Tele voltam stréberekkel. Felteszek valami kérdést mert nem értem erre lepisszeg, hogy radjak kussba. Majdnem visszaszóltam neki. A következő az Ének lesz, de addig is egy 30 perces szünet. Hálelujaa. Mint egy félőrül rohantam az udvarra a saját mis padomhoz. Leültem és nézelődtem. Hirtelen megakadt a szemem egy helyes fiún. Ahogy egyre jobban néztem ő ezt észrevette amkre én elkaptam a fejem. Közelít felém. Most mit csináljak?

Kérdés: Szerintetek ki lehet az a srác aki közelít felé?
Akire gondoltok írjátok meg kommentbe.